3. Fejezet

Ismeretségek, az új társaság

 

Már több, mint két hete járok a Művész Gimibe, de egy csomó embert ismerek, folyton lecukiznak, és ölelgetnek, ez nagyon jól esik! A régi sulimban mindig volt valaki aki kicikizett, mert kicsi vagyok, de itt minden más. Az osztályból mindenki jófej, de én három lánnyal szoktam beszélgetni így igazán a Bridget-en kívül: Ann-nel, Taylorral, és Stellával. Tök jófejek, meg aranyosak, Ann-nel varráson szoktam jókat dumálni, Taylorral matekon, és Stellával meg rajzon. Kémián Dereket boldogítom, vagy ahogy a suliban hívják a csajok, 'lila sapis hülye gyerek', (van egy lila fullcap-je egyik nap abba jött be, és egy csapat csaj megkérdezte tőlem és Bridget-től, hogy hol van a lila sapis hülye gyerek, onnan jött ez a becenév), mert mint kiderült mindenkivel kedves, és jófej, nemcsak a szuper-szép csajokkal, és rohadt nagy forma, partyzós és atom idióta. Ja és nem utolsó sorban azért ilyen barna a bőre, mert apja olasz, anyja magyar, tehát félvér. A lány, akivel nagyokat nevetett az évnyitón, az tényleg afrikai, Rose-nak hívják, és ő is nagyon kedves, és nagyon aranyos, amint meglát kapok tőle egy hatalmas ölelés, és megjegyzi, hogy mennyire cuki vagyok. Mindenki tök más, mint ahogy azt képzeltem. Kellemesen csalódtam az osztályomban, és a tanárokban is. Egy-kettő kivételével mindegyiket bírom, tehát csak a kémia tanárt rühellem, meg Bridget angol tanárát. A tervezés tanárom is alacsony, mint én, tök jófej, ja és a kivitelezés tanáromat is bírom. Még a matekot is megszerettem, mert itt normálisan elmagyarázzák az embernek, nem úgy, mint abban a fos általánosba. Rögtön egy ötös dolgozattal kezdtem, remélem év végére meglesz legalább a négyes matekból!
Ebben a több, mint 2 hétben megfigyeltem egy-két arcot abból a kevés srácból, akik idejárnak, pl.: van egy tök izmos srác, az egyik osztálytársam lóg vele mindig. Nem csúnya, de nem az esetem, és elég idős is, ahogy elnéztem. Aztán ott van még az a fogyi csávó, pfúú asszem Ryan a neve. Elég furcsa egy ember, elég ijesztő tud lenni... Meg észrevettem, hogy két srác mindig gitárral szórakoztatja a jónépet köztük minket is, mivel ők is mindig az elsőn vannak. Az egyik elég helyes, barna haja zselé nélkül is feláll, nem igen láttam még mosolyogni. Jut eszembe... Azt a szívdöglesztő srácot azóta se láttam... Talán nem is jár ide, talán a csaja jár ide és azért láthattam... Ez szívás... :/ Általában nincs semmi érdekes a suliban, de az egyik szerdán újra megjelent az a srác, akitől úgy megdobbant a szívem. Meg kell tudnom ki az! Vagy talán ez rossz ötlet? Mondjuk úgyse állna szóba velem.. Tök mindegy ki vagy mi vagyok. Soha nem fog észrevenni... Miért pont olyan tetszenek, akik vagy leszarnak, vagy nem vesznek észre vagy átcsesznek...? Nem számít. Megmutatom, hogy én többet érek a többi ribinél! Ezerszer többet! És majd bánhatja, hogy nem vett észre előbb!! Most ebben a suliban minden másképp lesz! Új lehetőséget kaptam, hogy előről kezdjek mindent. Hogy végre megmutassam a világnak ki is vagyok valójában, hogy pontosan ki is az az Angel Synore! A régi sulimban nem igazán lehettem az aki vagyok, mivel sokan lenéztek, átnéztek rajtam, és rohadt népszerűtlen voltam mind a fiúk, minden a lányok körében. De itt már az egész osztállyal tudok beszélni legalább 2 szót, és a C-sek között is van 5-6 ember akivel jóba vagyok. Még nincs egy utálóm se, legalábbis tudtom szerint. Miután végre vége az óráinknak, aki bagós az rohan és rögtön rágyújt, közbe a többiekkel dumálnak. Én rögtön hazamegyek, nézem tovább a sorozatom, -ahogy ma is teszem- ami persze csöpög a nyáltól, de hát mit is tehetnék, romantikus lélek vagyok, és persze depis, mint atom. De hát egy szakítás után ki nem depizne most komolyan? Mondjuk amilyen hülye én vagyok ez nálam nem újdonság. Egy újabb hazug pasi szép szavait hittem el. Na jó, túlélem, nem halok bele. De vajon mi készteti a pasik arra, hogy ok nélkül becsapják azt, aki az életét adná értük? Talán, mert egyszer összetörték a szívét, és ezért ő is ezt teszi mással? Vagy csak szimplán fél? Nem tudom. Nem tudom megérteni a srácokat, miért tesznek ilyesmit velünk, lányokkal. De ugyanez igaz néhány lányra is. Őket se értem meg, mi értelme megcsalni, a pasiját. Ha nem szereti mondja meg, ha meg igen akkor, ne csalja meg. Ennyire egyszerű. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? Vagy sokkal bonyolultabb? És egy csalódás után miért esik nehezére az embernek megnyílnia egy olyan srác előtt, aki tényleg rendes, és őszinte? És miért félünk annyira, hogy újra csalódunk? Hisz létünk egy pillanat csupán, csak egy gyenge szellő, a nyári vihar után! Bizony, röpke az emberi élet, de mégis mind harcolunk, hogy ne csak egy pillanat legyünk, hanem akár egy teljes óra. Egy óra, az élet idejében.
- Hali! - köszöntem az itthon lévőknek, közben gondolataimba merülve elsétáltam a hűtőhöz. Most komolyan. Miért jó, ha van egy rendes párod (ami a mai világban kész csoda xd), erre te megcsalod, és többé nem tud bízni más lányban/fiúban? Én őszinte ember vagyok, megmondom mit gondolok, mit érzek. Bár ha szerelemről van szó, már nem megy olyan könnyen. Kissé félénk is vagyok, talán ez is a baj. Ja meg ragaszkodó, de nem tehetek róla. Ilyen vagyok. - gondolkoztam miközbe a szokásos délutáni teendőimet láttam el: gép bekapcsolása, kaja melegítés, sorozat nézése, de előtte facebook. 2 új üzi, 9 értesítő, és... 1 jelölés? Biztos az egyik osztálytársam jelölt be. Danny Qwarter ismerősnek jelölt. Ki az a Danny Qwarter? Rákattintottam a profiljára, és a szemem tágra nyílt, szám tátva maradt, mikor betöltötte a srác képét. Semmi kétség. Ez volt az a srác, aki annyira megbabonázott. Danny Qwarter.