7. Fejezet

Kicsit késve, de itt az új rész, remélem tetszik! :) Minősítsétek is, a bejegyzés alatt látható lehetőségekkel: vicces, érdekes, menő, tetszik. Írhattok véleményt kommentben, bekövethetitek a blogom, ha tetszik, így mindig kapni fogsz egy értesítést, ha új rész van
fenn, ja és tetszett a múltkori Danny-s rész? Ha igen, akkor valszeg még rakok fel. Légyszi írjátok meg köszy! :)

Csalódások

Amióta Dannyvel jóba vagyunk, szinte eszembe se jutott az barom Richy. Ennek nagyon örültem. Dannyvel jól érzem magam, elfelejtek minden szart, jókat nevetek a viccein meg a baromságain, bár néha elég féltékeny pillantások kísérik utunk. Még mindig nem szoktam meg, mivel engem sose irigyelt soha senki. Egyszerűen nem voltam az a típus, max én voltam az aki irigyelt másokat. Nagyon jó vele, de... Nem hiszem, hogy lehetne köztünk normális kapcsolat, mivel egy ilyen fiú, nem jön össze egy ilyen lánnyal, mint én, és nem szeretnék közel kerülni egy fiúhoz sem... Ha túl közel van hozzám, meghátrálok. Egy megtartom a bizonyos távolságot közte és köztem. Ha ketten vagyunk, kissé nagyon nyomul, ha viszont társaságban vagyunk, szinte semmi. Ez elég érdekes. Például mikor tegnap jövünk ki a rádióból, pont ő jött velünk szembe.
- Sziasztok! - köszöntött azzal az üdítő mosolyával, mint minden egyes talinkkor. - Mizujs? - kérdezte, bár szerintem leesett neki.
- Mint észrevetted a rádióból jövünk, szal gondolom hallottad. Veled? - kérdeztem.
- Ja, királyak voltatok, bár néha igazán berakhatnátok egy kis JB-t a kedvemért... - mondtam Danny. Nagy Justin rajongó.. hát ehhez inkább nem kommentelek. Kissé meglepő mi?
- Persze, hogy kiutáljanak minket a rádióból? Biztos, hogy nem! - vágta rá Bridge.
- A kedvesség csak úgy árad belőled, Bridge. - mosolyogtam.
- Hát most na! - kezdett bele Bridge.
- Már megszoktuk tőled. - mondtam nevetve.
- Minta te a kedvesség mintaképe lennék, kedves Angel. - szólt be Danny, majd megálltunk.
- Nehogy már te is ellenem legyél! Áruló! - háborodtam fel, de Danny csak vigyorgott. Gonosz!
- Háháhá. - röhögött ki Bridge. - Ennyi!
- Köcsögök! - sértődtem meg, valójában csak ugrattam őket.
- Jól van akkor csá. - mondta Bridget, és azzal a lendülettel felindult a 3.-ra, de tudtam hogy nem gondolja komolyan, habár nem igen csinál ilyet.
- Na, ez tényleg itthagyott. - mondtam tátva maradt szájjal, és elkerekedett szemmel. Ezért majd kapni fog! - Te meg hagyj békén! - fordítottam hátha neki. Na erre mit reagálsz, szépfiú?
- Naa... - húzott magához, s átkarolt. Ebből baj lesz... - Tudod, hogy imádlak, csajszi!
- Tudom. - mosolyodtam el. Azt mondta, hogy imád! Jesszusom, ezt biztos csak álmodom! Na jó, szerintem nem gondolja komolyan, tehát nem szabad komolyan vennem. Csak nyugi! - Én is téged, de már így is sokat késtem nem kéne még többet.
Elengedett, de a karomat még mindig fogta.
- Kit érdekel? - villantotta meg ragyogó fogsorát. Majdnem elolvadtam!
- Mondjuk engem? Nem te vagyok te, aki jó ha hetente 1x bejön, akkor is a 4. óra felére ér be. - mondtam bár maradtam volna még. Annyira jó volt vele!
- Ja, hogy te ilyen jó kislány vagy? Úgy tudom a jó kislányok a rossz fiúkhoz vonzódnak, vagy tán tévedek? - kérdezte, s közelebb lépett hozzám, én meghátráltam, a hátam a falhoz csapódott, de észre se vette, arca egyre csak közeledett az enyémhez, már csak pár centire voltunk egymástól, én meg bepánikoltam.
- Nekem mennem kell, majd még beszélünk. - mondtam, még mielőtt bármi történt volna, oldalt kicsusszantam, s felszaladtam a lépcsőn egészen a 3.-ig meg se álltam. A terem előtt kilihegtem magam, majd bementem a terembe. A tanár pont háttal volt, nagyba dumált, én gyorsan leültem a helyemre, senkire rá se néztem, mert a vörös fejem elárult volna mindent, azt meg nem akartam. Hiába próbáltam figyelni órán, egyszerűen nem ment. Folyton csak Dannyn járt az agyam, és azon, hogy meg akart csókolni. Nem tudtam felfogni, ami történt. Olyan hihetetlen volt. Most biztos azt kérdezitek, vajon miért nem hagytam, hogy lekapjon. Nos, én nem vagyok az a könnyen kapható típus, sőt elég félénk is vagyok ilyen téren. Ha olyan helyzetben vagyok, amire nem vagyok felkészülve, bepánikolok, mint most is. Ilyenkor elmenekülök. Másrészt azért sem akartam, hogy bármi legyen, mert eleget csalódtam már. Jó tudom, még csak 16 vagyok és máris elegem van a pasikból, biztos azt hiszitek valami buta liba vagyok, aki semmit sem tud az életről meg stb, de valójában többet éltem át, mint azt bárki gondolná. Amióta nagyim után anyám is meghalt, apámmal élek, nővéremmel, meg a pasijával. Nem volt könnyű átvészelni, főleg, hogy nem segítettek abban, hogy elviseljem ezt. A pokol szélén álltam, de Gery mellettem volt mindig, segített, elterelte a figyelmem, törődött velem, mikor a kutyát se érdekelte mi van velem. Nem csoda, hogy beleszerettem. Vele őszinte voltam, ő is velem, rendes srác, azóta se találkoztam hozzá hasonlóval. Talán a sors küldte, hogy segítsen nekem, talán csak a véletlen volt, tök mindegy. Ott volt mikor kellett, de én elcsesztem. Magamra maradtam. Ekkor rengeteg depis versem született, mint például ez:
'Hogy mit érzek? Ezt szavakba önteni nem lehet,
Zavaros a fejem, nem vagyok biztos semmiben sem,
Amióta véget ért bizonytalan, és zavart vagyok,
Régi, szép emlékeim közt csak némán bolyongok.
Keresem azt a pontot, hol minden romba dőlt,
Hol elrontottam mindent, s magamba döftem tőrt.
Azóta is forog bennem, de senki ki nem veszi,
Egyre mélyebbre hatolnak szavaid, s tetteid.
Egy emlékkép, egy utolsó dal, amit neked adok,
Mióta itt hagytál, belül vérzem, egyedül vagyok.
Tudod, hiába futott el tőlünk, oly sebesen az idő,
Eszembe jutsz néha, nem könnyű elbúcsúzni, szívből,
Adom át ezt neked, mindazt ami égeti sérült lelkem,
Ezt neked küldöm, remélem a nevemre még emlékszel...'
Rémes egy korszak volt, de azóta változtam és szerencsére jó felé. De nem csak én. Az életem is egy jobb korszakba lépett. Geryvel újra barátok vagyunk, mindent megbeszéltünk, és megint itt van bármikor, ha kell, és persze fordítva. Barátokból fogytam egy kicsit, de nem baj, kamu barátok nem kellenek, hiszen itt van nekem 2 csodás barátnő: Ellie, és Demi. Ők a legjobbak! Ellie-t ovi óta ismerem, szomszédok vagyunk 13 éve! Demi meg ott volt mikor senki más nem. A hétvégén csajos estét csapunk, alig várom! De visszatérve a Danny témához, én nem olyan csaj vagyok, akit alig lehet levakarni a pasijáról, sőt! Ilyen téren nagyon kis élénk vagyok, mert félek, hogy elcseszek mindent, de mégis én vagyok a végén mindig padlón... Mindegy. Én szerintem Danny nem olyan srác, mint aki járna egy magamfajtával. És kissé (nagyon) hihetetlen nekem, hogy én bejövök neki, főleg, hogy ezernyi csajt megkaphatna meg az egész sulit is, akkor miért választana pont engem? Semmi különös nincs bennem azon kívül, hogy picike vagyok. Nem vagyok sem feltűnő egyéniség, akit bárki kiszúr a tömegből. Én csak egy csaj vagyok, nem több. Legalábbis így látnak mások. Akkor ő miért látna másképp? Persze, igen jó lenne, ha meglátná azt ami bennem rejlik. De nem hagyom, hogy a rózsaszín köd elvegye az eszem. Ha legközelebb próbálkozik, nyugodtan fogom kezelni a helyzetet. Vagy nem. Ki tudja.
   A többi nap már nem próbálkozott annyit, csókkal meg egyáltalán. Egy kicsit megkönnyebbültem. Nem tudom mit csináltam volna, ha megin meg akar csókolni. De viszont olyan dolgokat tudtam meg, amikről egyrészt jó, hogy tudok, másrészt talán jobb lett volna, ha nem tudok... Sőt tudnom se kéne róla, de Sam elmesélt nekem kb. mindent, hogy miket művelt, hogy minden csaját megcsalta, hogy egy pár csaj már megvolt neki a suliból, meg hogy össze-visszakavar. Jó, azt sejtettem, hogy imád csajozni, meg szereti, ha csajokkal van körülvéve, de hogy ekkora tapló legyen?! Elvileg most van csaja, de azért nagyba nyomul rám, meg meg akar csókolni, na velem ne szórakozzon! A csaját, akárki is az, nagyon sajnálom! Csoda, hogy még nem dobta ki. Sam szerint nagyon szereti Dan-t, és csak 1-2 félrelépésről tud, és megbocsátotta neki. Hát én úgy kirúgdostam volna a helyébe, ahogy azt lehet! Hogy én mennyire félreismertem Dannyt! Most már tute, hogy semmi nem lesz köztünk, hiába rohadt helyes, és ari. De végül is örülök neki, hogy így alakult, legalább kicsit beszélgettünk Sammel, ja meg elvitt kajálni a CBA-ba.xd Tök ari volt kaptam egy péksütit, meg csokit, leültünk egy padra, beszélgettünk meg kajáltunk, és azt mondta, hogy nagyon imád, és hogy én vagyok az egyik a suliban akit a legjobban imád. Tényleg eddig még senkivel sem vagyok rosszba, mindenkivel béke van, és ez jó! Végre mindent jól csinálok, vagyis remélem. Azért még mindig nehéz elhinnem, hogy ennyire félreismertem. De ettől még feldobott voltam. Végre vannak emberek a suliban, akiknek máris fontos lettem. Jó érzés!

A hétvégén Demiéknél aludtam, lusta voltam hazamenni, így csak este mentem haza. Pénteken elmentünk kajálni a KFC-be, hülyültünk, röhögtünk, este meg órákig csak beszélgettünk, elmeséltem mik voltak eddig a suliban, otthon, mindenhol. Ő is mesélt, hogy neki milyen az új suli, kiket bír, kiket nem, stb. Jó volt végre egy csajos estét csapni, vagy egy hónapja nem láttam, már nagyon hiányzott! Ha együtt vagyunk, akkor a szarból is lecsót csinálunk, (meg magunkból hülyét xd) táncolunk, nevetünk, barátkozunk, élvezzük az életet. Olyanok vagyunk, akár az ikrek! Egyszerre beszélünk, egyre gondolunk, és még hasonlítunk is! Nem egyszer hitték azt, hogy tesók vagyunk. Végülis, tisztára olyanok vagyunk. Védelmezzük egymást, mindig ott vagyunk a másiknak, ha kell, mindig számíthatunk egymásra. Ő volt az aki kihúzott a szarból. Ő volt az aki kiállt mellettem, aki megvédett, mikor magamra maradtam. Egy élet is kevés, hogy megháláljam neki amit értem tett. Mikor mondtam neki Dannyt, akkor rögtön mondta, hogy hagyjam, és, hogy tényleg egy nagy tapló köcsög, de nem szól bele, csak tanácsot ad. Mikor kivittük a Málcsit ( a kutyáját) sétáltatni a rétre, felhozta a témát.
- Na akkor mit fogsz tenni? Hagyod, hogy tovább nyomuljon, vagy lekoptatod? - kérdezte, miközben elengedte a Málcsit. - Szerintem mondd meg neki, hogy makkore egy gerinctelen, ocsmány féreg. Én a helyedbe úgy kiosztanám megszólalni nem bírna. 
- Hát járni tute biztos, hogy nem fogok vele, de barát még lehet. Barátként jó, normális, de úgy mint pasi nem ér semmit.
- Na ez a beszéd csajszi! De ugye nem érzel iránta semmit? - kérdezte.
- Nem! Dehogy! Csak helyes ennyi. Nem több. - tiltakoztam habár magam sem tudtam a választ. Ha meglátom persze rohadt hevesen ver a szívem, rögtön mosolygok, sőt az ő mosolya kell, hogy jól legyek. Nem szerettem még bele, vagy mégis? Jaj ne! Nem akarom! Nem, még tehetek ellene! És tudom, is, hogy hogy.

6. Fejezet

Sziasztok! Nagyon röstellem, hogy csak most rakok új részt, csak el voltam havazva egy kicsit, nyaraltam, nem voltam itthon, plusz a sulikezdés ish a feje tetejére állított mindent. De most már sűrűbben próbálok felrakni új részt, és lesz még 1-2 Danny szemszögéből, ha tetszett. :) Na akkor jó olvasást az új részhez. :)

A találkozás

 

Reggel még a nap is kisütött, így máris több kedvem volt felkelni, és suliba menni. Ma talán újra láthatom Őt. Tegnap elég sokat nézett felém, mintha azt akarta volna elhitetni vele, hogy engem néz.. Fura, de biztos csak képzelődöm. Felnéztem facere, látom üzent: "Hát tudod, egy ilyen csajt, mint te nem lehet nem észrevenni. :) és mizujs veled? hogy tetszik a suli? :DD" Miért milyen csaj vagyok? Jesszusom. Tágra nyílt szemmel néztem a telómra. Fél perc múlva újra önmagam voltam. "Hát én mindig is ide akartam jönni, szal imádom! :DD annyira izgultam h felvegyenek, el se hiszem h idejárok! ^^ nagyon tetszik a suli:) és vld?" - válaszoltam. Vajon mit gondol, milyen csaj vagyok? Talán tegnap tényleg rám nézett? Nem tudom, de nagyon jó lenne..

Amint a sulihoz értem, látta, hogy Bridget Sammel dumál, ilyen jóba lennének? Félrenéztem, megláttam Dereket, köszöntem neki, mire visszanéztem Samékhez, hirtelen ott termett Danny. Ez meg, hogy került ide ilyen gyorsan? Basszus. Még a lábam is elkezdett remegni, mint valami undorító kocsonya, amit épp kiveszel a spejzból... Utálom a kocsonyát, olyan mint a nagyi segge, ha rávernek egyet. Pfúúúj, na de nem is ez a lényeg. Biztos, hogy nem megyek oda hozzájuk. Inkább elmentem mellettük Bridgetnek meg odaszóltam, hogy:
- 'Reggelt. Na gyere, mindjárt 50 van. - Közben egy pillantást sem vetettem Dannyék felé. Végre beértünk a terembe, mikor kifújhattam magam. Huhh.. Még mindig remegek, mint a nyárfalevél. Ez miért van? Áhh nem érdekes.

A nap többi részében semmi izgi nem történt, azon kívül, hogy hülye a kémia tanárom. Egyszer még elviselhető, máskor meg föl akar küldeni a könyvtárba a semmiért... Na mindegy. Mikor már azt hittem nem igen jöhet rosszabb, kellett erre gondolnom, máris megbántam. Épp mentem vissza a szekrényhez a rajztáblámmal, festékkel, meg minden szarral, valaki úgy nekem jött, hogy mindent kiejtettem a folyosó kellős közepére.
- B*zd meg, ezt nem hiszem el! Nem tudnál figyelni a... - hagytam abba a szitkózást, mivel Danny volt az aki belém ütközött.
- Izé, bocsi nem figyeltem merre megyek, sajnálom. - kezdte összeszedni a cuccomat, mikor felnézett. - Hé, te vagy Angel, nem? Én vagyok az Danny. - mutatkozott be. Azt hittem csak álmodom. Ez most komoly?
- Igen, én vagyok az. Danny, a suli legmenőbb sráca. Örvendek. - mosolyogtam még mindig ledöbbenve. Mintha valami romantikus filmben lennénk. -.- Most álmodok? Valaki csípjen meg!
- Én is örülök a találkozásnak. - mosolygott vissza rám. - Amúgy reggel ott mentél el mellettem, Bridget mellett álltam.
- Tényleg? Nem vettelek észre bocsi, csak mentem előre. Reggel ilyen vagyok. - hazudtam.
- Én is, csak én egész nap, mint látod. Még egyszer bocsi. - kért bocsánatot megint, és odaadta a dolgaimat.
- Ja, észrevettem. Amúgy is elbotlok a saját lábamban is, szal nem gond. - erre mindketten felnevettünk. A nevetése elűzte minden gondom, minden bajom, minden fájdalmam, egy pillanat alatt, és mire észbe kaptam volna, már egymás szemébe néztünk. - Nekem mennem kéne, még át kell öltöznöm, mert tesim lesz. Majd még beszélünk. - kaptam el a tekintetem, és máris rohantam a szekrényhez. Jesszusom, hogy dobog a szívem! Nem! Nem leszek szerelmes, inkább haljak meg! Bementem az öltözőbe, elkezdtem átöltözni, Bridge már kész volt.
- Te meg hol jártál? - kérdezte.
- Sehol. - mondtam izgatottan.
- Ahha, na mi az? Csak nem Danny van benne? - kérdezte.
- Ssss! Halkabban!- csitítottam. - Amúgy meg igen. - vallottam be.
- Na mi volt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nekem jött, aztán elkezdtünk beszélgetni, meg minden néztünk egymás szemébe, aztán lesiettem. - hadartam el.
- Na itt lesz valami. - kombinált már megint Bridget.
- Na előbb a halál. Megmondtam, hogy nem akarok kapcsolatot. Elegem volt. - mondtam.
- Ahha.. De azért örülnél, ha megcsókolna nem? - szekált már megint. - Amúgy jófej.
- De tuti, hogy nem tetszek neki.
- Miért? Nem úgy tűnik, mintha közömbös lenne irántad. - mondta.
- Mert nézz rám! Ő menő, én nem, meg nem vagyok az esete! Neki biztos az ilyen Helen félék jönnek be neki...
- Nem tudhatod... - mondta Bridge.

Másnap láttam Samet, Dannyvel, de nem mentem oda hozzájuk, Sam nagyba dumált, míg Danny észrevett, elmosolyodott, és vadul integetett. Elmosolyodtam én is, majd visszaintegettem. Volt egy pár nap mikor nem láttam, addig Sammel lógtam, tiszta jó arc! Szinte olyan lett, mintha a bátyám lenne. Olyan perverz, és hülye, mint én. Telefonokkal kereskedik, éhenkórász, mert minden második embertől kaját kunyizik a suliban. xd 19 éves, de néha nekem több eszem van, mint neki... Danny viszont tényleg tök jófej, meg minden, bár érdekeseket ír néha pl h: cuki vagyok, aranyos meg mit tudom én. Bridge azt mondja bejövök neki, de kétlem mer valamelyik nap egy csajjal láttam. Tudtam, hogy van csaja... Bridge szerint nem biztos, hogy a csaja, majd kiderül.

Egy hosszú nap után végre hazaértem, ledobtam a cuccom, levettem a cipőm, a kardigánom, és bevonultam a szobámba gépezni. Beraktam a http://www.youtube.com/watch?v=eAZigACGSKY -t és max hangerőre nyomtam. Imádom, hogy ilyenkor senki sincs itthon. Senki sem dirigál, senki sem csesztet, és olyan hangosan hallgathatom a zenét, amilyen hangosan csak akarom. Nagyba éneklem a 2. reflént, kinn a konyhában, mikor elkezdett rezegni a telóm. Bementem, rámentem facere: 3 új üzi. Mi a halál? 1 valami idegen pasitól, aki ismerkedni akar -.-, 1 Samtől, és 1 Dannytől.
Sam: " Na szia, mizu törpilla? :D" Na csoda. 2 hét múlva rámírt!
Danny: " Hát én nem igazán csípem az ilyet, amúgy tényleg tök ari voltál, és nagyon szép szemed van! ^^"
Huha.. izé.. Biztos nem úgy gondolja... "Ohh köszi :)" - válaszoltam, de amint lezártam a telóm, Ellie hívott.
- Hali. -szóltam bele a telefonba.
- Szia kijössz? - kérdezte, bár tudta a választ.
- Ja, kb 10 perc.
- Siess, és ne késs már megint! - könyörgött.
- Jól van mesélnem kell majd. Na szia. - és letettem. Gyorsan még felnéztem facere, majd felkaptam magamra a kék olimpiás pulcsim, 2 oldalt feltűrtem az ujját, felkaptam az Apollo deszkás cipőm, gyorsan szájfényeztem, majd rohantam is ki az ajtón ordibálva, hogy: - Elmentem! Majd jövök! - s már ott is voltam Ellieéknél. Elmeséltem neki mindent Dannyről, mert úgy éreztem most már tudnia kell róla, meg segítenie is kell, mert elég jól ért a pasikhoz.
- Szerintem nagyon akar valamit tőled, de nem biztos, hogy jót. Vigyázz vele! Tudod te is milyenek az ilyen népszerű srácok. Nagyon nagyra vannak magukkal. - mondta komolyan Ellie. Sose szokott komoly lenni ezért elnevettem magam, mire ő is velem nevetett.
- De amúgy ha tényleg akar valamit, akkor nem fogom könnyen adni magam! Tudnia kell, hogy nem vagyok könnyű préda! Nem fogok utána futni, azt ne is várja. - jelentettem ki magabiztosan. Ha akar valamit, majd lép.
- Ez a beszéd csajszi! Pacsi! - bíztatott, hiába láttam, hogy félt.
- Forever! - öleltem meg.

5. Fejezet

Na itt van az új rész, sztem szar lett, és rövid, de a kövit igyekszem minél hosszabbra csinálni! :)
Ja, és az ugyanúgy Angel szemszögéből lesz! Jó olvasást! :) 

(Danny szemszöge)

Csak fekszem az ágyon, itthon döglődöm, nincs kedvem suliba menni. Bár kinek van? Nézzük csak ki van fenn facen: ez egy ribanc, ez is, ez is, ezzel nem beszélek, ezt már lefektettem, ezt nem hívtam fel azóta se, ez a cikis csaj akitől falra mászok, ez nem rossz csaj, áhh a kis gólya, Angel. Hmm... Ráírok: "Szia. Te is a Művész Gimibe jársz, ugye? Mert már láttalak téged a suliban." Kezdtem meg a beszélgetést az új lánnyal, csak úgy, hogy gyanút ne fogjon senki. Ma nem látom, mivel itthon maradtam, semmi kedvem nem volt suliba menni. *Ring-ring* Csörgött is pár perc múlva a telóm, jelezve, hogy üzenetem jött. 'Angel Synore üzenetet küldött' írta ki. Tudtam, hogy vissza fog írni. Az ilyen friss húsokat könnyű felszedni, így szedtem fel 3 éve Carment is. Mára már csak ilyen pótléknak jó, ha nincs más akkor pont jó. De döntenem kell: vagy veszekedést produkálok, vagy titokban nyomulok Angelre. Majd még eldöntöm. Már az első találkozáskor felfigyeltem erre a lányra, hiszen nehéz őt nem észrevenni. Picike termete ellenére elég nagy hangja van, és nagy mellei, elég jó csaj. Már csak meg kell szereznem, ami nem lesz nehéz dolog, hiszen az ilyenek könnyen adják magukat, nem tudnak ellenállni az én helyes cuki pofimnak! Ennek a bájnak köszönhetően minden csaj oda van értem, és le is fektethetek párat. Imádom, hogy az egész suli a lábaim előtt hever! Habár elég nagy bajt tudnak keverni a csajok nekem, de ki tudom magam magyarázni. Na de nézzük, csak mit írt: "Sya. Igen. Honnan tudtad, hogy hogy hívnak?:ooo". Öööööö... Honnan is? Áhh majd visszaírok neki később, úgyis mindjárt indulnom kell. Hány óra van? - néztem rá az órára. 6 óra múlt 10 perccel. ideje lenne indulni, mert még elkések, bár ezt megszokhatták tőlem. Kb fél óra múlva elkészültem mindennel: felöltöztem, hajamat bezseléztem, kacsintottam egyet a tükörképemnek és megindultam Night and Daybe. 

Olyan negyed nyolcra ott is voltam. A haverok már vártak rám, de nem volt ez meglepő.
- Szeva haver. Na mi a pálya? Csajod még megvan, vagy már kidobtad? - köszöntött Jake.
- Csáó, áhh semmi különös meg van még, de már más csajt fűzök. Most gólya. - mosolyogtam.
- Egy újabb áldozat Danny listáján? Mily meglepő! - szólt közbe Ray, aki nem igazán szereti, hogy csajokkal kedvemre játszadozom. Ő inkább egy hűséges típus... Pfuuuj...
- Nem igazán áldozatok ők, inkább szerencsések! Nem mindenkinek adom meg azt a lehetőséget, hogy velem járjon! - mondtam, miközben beültünk egy székre a pult mellett. - 2 wiskey-t kérek jéggel! Ray te mit iszol? - kértem italt.
- És mit csinálsz, ha Carmen egyszer rájön a játékaidra? - hagyta figyelmen kívül amit mondtam.
- Kimagyarázom magam. Meg amúgyis tud 1-2 félrelépésemről, és megbocsátotta. - mosolyogtam magabiztosan. - Akkor Raynek meg egy sört.
- És ha az összeset megtudja, akkor már nem fogja mindet megbocsátani. - kezdett megint bele a hülyeségeibe Ray. Mindig ezt csinálja. Elkezd nekem magyarázni, hogy hogy kéne bánnom a nőkkel, meg mindenféle hülyeség, és mindig ugyan oda lyukadunk ki: én mondom neki, hogy 'jól van, ez az utolsó ilyen lépésem utána abbahagyom,' ő meg mondja, hogy 'úgyse fogod,' én meg, hogy 'de majd ha megunom' stb... De néha úgy fel tud idegesíteni, de most bulizni jöttem ide nem vitatkozni.
- Jól van ne kezdjünk bele megint, most azért vagyunk itt, hogy bulizzunk egy kicsit, jut eszembe csajod hol hagytad? - tereltem el a témát, mire pultos már hozta is a piánkat, de nem volt ismerős a csaj. Lehet Ed felvett egy új pultost, hmm... Jó csaj, szúrnám, és ahogy látom bejövök neki. Asszem megvan a mai adagom.
- A 2 wiskey, meg a sör. - rakta le, de közbe végig a szemembe nézett.
- Ő kicsit később jön, mert a barátnőjének szüksége van rá, ezért majd becsatlakozik hozzánk. - mondta Ray.
- Addig éld ki magad, mert utána már nem lesz lehetőséged rá! - szólt közbe Jake. - És amúgy milyen az új pipike? - kérdezte.
- Hát eléggé szembetűnő, nem lehet nem észrevenni, pedig elég picike, de jó nagy mellei vannak, és a segge! Az rohadt jó! - meséltem Jake-nek, amint távolabb került az új pultos csaj.
- Már meg is fogdostad, hogy ennyire áradozol róla? - tudakolta Jake.
- Még nem, de majd fogom! Becserkészem, aztán mehet a menet. - húzódott mosolyra a szám. Semmiképp sem áldozat, hiszen kényeztetni fogom! Mert velem lenni élvezet. - Hé, mióta van itt ez a bombázó? - mutattam a szememmel a csajra.
- Nem tudom, én is most látom először. De tényleg baromi jó nő. - mondta Jake.
- Az, na akkor én ráhajtok.
- Akkor igyunk arra, hogy meglegyen a kis gólya, és, hogy még sokáig csajozhassunk együtt! - mondta a tósztot Jake, s nagyot koccintottunk.
- Úgy legyen! - mondtam, és lehúztam a wiskeyt.

Másnap reggel ébresztett a telóm, hogy menjek suliba. Már vagy 2 hete benn se voltam, kéne mennem. Lehúztam magamról a takarót, mikor egy ismeretlen kezet láttam meg. Hát nem meg mondtam, hogy menjen el? Istenem, de értetlenek ezek a nők...
- Hahó... ébredj! Nekem suliba kell mennem. - ébresztettem fel a pultos csajt, akinek már a nevét se tudom.
- Jó reggelt, oké, de ugye majd felhívsz? Megvan a számom? - kérdezte ásítva.
- Hát persze, igen meg. - mondtam, de úgyse fogom.
Felöltöztünk mindketten, én felzseléztem a hajam, ő sminkelt, hajat igazított, és mindketten utunkra indultunk: én suliba ő meg haza. Egy újabb csaj megdöntve.Amint beléptem a suliajtón, észrevettem az új csajt, pár másodperc múlva ő is észrevett. Egy ideig egymás szemébe néztünk, majd hirtelen valaki elállta a képet.
- Jó reggelt édesem! - szólt Carmen, és megcsókolt. Baszki.
- Neked is. - köszöntöttem, s mikor odanéztem már nem volt ott. Ez furcsa. Hogy tűnhetett el ilyen gyorsan? Vagy csak én képzelődtem? Jézusom. Mindegy. - Sam már benn van?
- Nem tudom, én nem láttam még, szerintem késik. Te meg végre időben jöttél. - mondta Carmen, s megindultunk a lépcsőn felfelé. Az utóbbi időben egyre idegesítőbb.
Felértünk az 1. emeletre, a büfé felé vettük az irányt, mire 2 csaj is hozzám indult, így 4en beállítunk a sorba.
- Hello Danny! - szóltak egyszerre. Ez néha tök ijesztő tud lenni.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Mizujs veletek csajok?
- Semmi extra, jut eszembe mit ünnepeltetek a Night and Dayben? - kérdezte az egyik.
- Mikor? - na ne, hogy ők is ott voltak. Ha Carmen megtudja kinyír. Mindegy, valahogy megoldom.
- Tegnap este, Ray is ott volt. - mondta a másik.
- Tegnap buliba voltál? Nem azt mondtad, hogy tesóvészhelyzet van? - nézett rám Carmen értetlenül, s közben a két csaj feszülten figyelt.
- De az is volt, és Jake-t egy kicsit fel akartuk vidítani ezért lementünk inni egy kicsit. És szerencsére már jobban van. - mentettem ki magam. Istenem mennyi fejtörést tudnak okozni...
- Értem. - nyugodott meg Carmen.
*Riiiiiiiiiing-riiiiiiiiiiiiiiiiiing* Szólt a csengő, és Sam sehol.
- Jó reggelt. Egy pulykamelles szendvicset, egy kólát, meg egy Marsot.
- 540 lesz. - adtam oda a pénzt, s megindultam az 1. órámra.
Kábé a 3. vagy 4. szünet lehetett, mikor megint megláttam az új lányt, a folyóson, az első emeleten. Ma egy kék kicsit kivágott felsőt vett fel, ami kiemelte a melleit, farmer rövidnadrággal, frufruját hátra csatolta, szemeit feketével emelte ki alul. Egy duci csajjal nyomul, aki nagyon ismerős... Mindegy, addig néztem őket, míg az új csaj felém nem pillantott, s megint szemezgettünk egy kicsit, de elvette a tekintetét. Aztán megint rám nézett most én vettem el a tekintetem. Majd mikor láttam a szemem sarkából, hogy másfele néz, én ránéztem, mert nálam mindig úgy van, hogyha harmadjára is rám néz, tetszek neki. Eddig mindig így volt. Tipikus női reakció. De ő nem nézett rám harmadjára. Mért nem? Ő is csak egy csaj, nem több. Mind egyforma, nincs kivétel. A szünet végéig néztem hátha, de mégse. Ez furcsa. Nem baj, úgyis meglesz a kicsike. Órák után végre elcsíptem Samet:
- Szeva haver! Egész nap nem is láttalak! Mizu van? - köszöntöttem.
- Csumi, ja igen azért, mert nem voltam benn. Semmi különös, amúgy nem érdekelne, egy telefon? - próbált bizniszelni velem.
- Milyen telefon? Nálad van? - kérdeztem, hátha valami jó telót akar rámsózni.
- Jó kis Nokia: - mutatta a telót. Na már megint egy bunkófon... Nem bírtam röhögnöm kellett. Mindig tud régebbi, szarabb telót hozni. Beszarás.- Sam szerintem ez senkinek nem kell. - mondtam neki.
- Dehogynem kell. Nézd meg milyen jó állapotban van! Valakire csak rá lehet sózni. - mondta nagy vigyorral a képén.
- Hát öregem, te sem vagy értelmesebb. - nevettem.
- Az biztos. - nevetett velem. - Na és csajokkal mi a helyzet?
- Semmi tegnap hazavittem az új pultost a Night and Dayből, meg most van az az új csaj, tudod ilyen picike, nagy melle van, és rohadt jó segge, biztos láttad már. - mondtam.
- Öööö... rémlik valami. Mi is a neve? - kérdezte, mert ő sose tudja senki nevét megjegyezni. Bár pont én beszélek...
- Angel asszem. - mondtam.
- Tényleg. Tegnap érdeklődött valami csajjal irántad. - mondta, bár ő sose emlékszik jól semmire, szal nem biztos, hogy tényleg így volt. Mindenesetre ez jó jel. Tudtam, hogy tetszek neki!
- Ohh, az jó! Köszi pajtás! - köszöntem meg az igen hasznos infót.

Amint hazaértem ledőltem az ágyra, elővettem a telóm megnéztem a fbom, nézem a csaj írt-e, mikor eszembe jut, hogy nem írtam még neki. Így hát ezt küldtem neki: 'Hát tudod, egy ilyen csajt mint, te nem lehet nem észrevenni. :) És mizujs veled? Hogy tetszik a suli? :DD" Végülis nem hazudtam, és ki is tértem a válasz elől. Ez a legjobb taktika. Pár perc múlva felhívtam Jake-t, hogy leugrok a clubba, jönnek-e, így hát ma este sem unatkozom.

4. Fejezet

Hellosztok! Bocsi, a késésért, csak itt voltak az év végi vizsgák, meg lezárások, nem igen tudtam foglalkozni a bloggal. De itt van most egy új rész. Igaz megin elég rövid lett.. Majd igyekszem következőleg egy hosszabb résszel jönni, ami valszeg Danny szemszögéből lesz. Addig is kellemes olvasást, és komizzatok!! :) ^^

 

A titokzatos szépfiú

Tehát ez a neve. Danny Qwarter. De várjunk csak. Honnan tudja az én nevem? Egyáltalán honnan tudja, hogy létezem? Képtelenség, hogy engem észrevegyen! De akkor, hogy talált rám? Áhh, biztos csak véletlen, azt se tudja ki vagyok, nem is érdekli. Csak meglátott egy csajt és bejelölte. Nem komoly. De azért furcsa, hogy pont engem... Hát biztos nem számít. Na jó, lefekszem, mert már annyira fáradt vagyok, hogy elkezdek kombinálni.
Másnap reggel elmeséltem Bridget-nek a tegnap estit és az előzőeket is.
- Kajak? Bejelölt? Tuti tetszel neki, vagy legalábbis észrevett téged! - mosolygott izgatottan Bridget.
- Hülye vagy? Biztos, hogy nem! Szerintem csak látott egy csajt és gondolta bejelöli, mert uncsizik. Most szerinted pont én leszek az aki be fog jönni neki? Ne kombináld túl a dolgokat, csak bejelölt. Nem akar tőlem semmit. Ha akart volna rám írt volna, de nem szóval nem érdeklem, ennyi! - magyaráztam el neki.
- Ha te mondod... - vont vállat, de láttam rajta, hogy nem hagyta annyiban. - Amúgy, hogy néz ki? Megmutatod? - kérdezte.
- Azt se tudom, hogy idejár-e! Csak 2x ha láttam. - mondtam, s megláttam Dereket felfelé menni a lépcsőn - Derek! - kúrjantottam oda neki.- Na mivan, mi kéne? - fordult vissza, és jött oda hozzánk.
- Hallod, te egy csomó srácot ismersz már most a suliban... - kezdtem bele.
- Kábé ja. Mer? - kérdezte.
- Ja mer izé, nem ismersz féletlenül egy Danny Qwarter nevű gyereket? - kérdeztem meg.
- Kit? - nézett értetlenül.
- Akkor nem. xd - mondtam reménytelenül.
- Jól van akkor. - mondta és rögtön egy másik csaj felé vette az irányt.
- Hát úgy tűnik csak nekem van ilyen pechem. Nem idejár. Ez szívás. - mondtam sóhajtva, reményt vesztetten.
- Attól, hogy Derek pont nem ismeri még lehet, hogy Művész Gimis a srác. Der sem ismerhet mindenkit. - magyarázta Bridget.
- De Helen talán ismeri! Az a kurva minden pasi elé kiteszi a melleit... Szánalmas... Mindegy. Kérdezd meg tőle. - mondtam.
- Miért nem te kérdezed? - nézett rám értetlenül.
- Mert kérdezd meg, na. - bújtam ki a kérdés elől.
- Jól van akkor gyere oda velem, kérdezzük meg.
- Oké. - és ezzel a lendülettel elindultunk Helenhez, aki egy kigyúrt izomaggyal dumált éppen.
- Szia Helen! - köszönt oda Bridget. - Mivel te mindenkit ismersz szinte, nem ismersz véletlenül egy olyan srácot, hogy Danny Qwarter? Fontos lenne.
- Danny? Nem, bocsi. - mondta Helen.
- Akkor nem idejár. Köszi! - mondta Bridget, és már indultunk is volna vissza a radiátorhoz, mikor az izomágyú megszólalt:
- De én ismerek! - mondta, s erre megálltunk visszafordultunk hozzájuk.
- Tényleg? Ismered? - kérdeztük egyszerre Bridgettel.
- Igen, és ebbe a suliba jár már 2 éve. - mondta s összenéztünk Bridgettel. - Miért érdekel? - tudakolta.
- Hát izé... csak úgy. - dadogtam.
- Ahha. És hogy hívnak titeket? - tudakolta a kigyúrt fickó, s végigmért minket.
- Én Bridget vagyok. És te?
- Sam vagyok. És a kis picikét, hogy hívják? - kérdezte Sam.
- 'A kis picikét' Angelnek hívják. - mondtam kicsit morgósan, s megint végig mért, de a szeme megakadt egy pillanatra a melleimnél. Perverz.
- Jól van, Angel. - mondta, s varázsszóra becsöngettek, Helenék még beszélgettek, mi meg rohantunk föcire.
A tanár pont mögöttünk jött, pacsiztunk vele meg hülyültünk, majd a teremben eszembe jutott Danny.
- Tehát idejár. - állapítottam meg, miközben helyünkre csusszantunk. - De akkor hogy-hogy csak 2x láttam, mikor már 1 hónapja elkezdődött a suli? Vagy csak én vagyok hülye? - értetlenkedtem.
- Igen, te vagy a hülye. - vágta rá rögtön Bridget. - Amúgy mondtam, hogy Der sem ismerhet mindenkit, hiszen úgy, mint mi, ő is most jött ide. - mondta büszkén, hogy neki mindig mindenben igaza van. Utálom, hogy általában igaza is van.
- Jól van már na. Bleee. - nyújtottam ki a nyelvem, mint valami 5 éves kisgyerek. Néha rám jön az 5 perc és olyan vagyok, mint egy rossz ovis. - Mért most szerinted mi vagyok én? Mindent tudó istennő, hogy én mindenről tudjak?
- Ahha. - röhögött, mire én "-.-" fejet vágtam. Mindig fáraszt a hülyeségeivel, mindig szekál, de azért bírom a fejét, sőt néha visszaszekálom, szóval nem gáz.

Másnap reggel -mint mindig- most is késében voltam. Nagyba sietek, hogy elérjem a villamost, ami hát persze, hogy előttem ment el, ezért megálltam és vártam, közbe hallgattam a http://www.youtube.com/watch?v=mkQEXaw7-10 -t, mikor valaki megkocogtatja a vállam. Hátranézek, kishíján szívinfarktust kapva.
- Jó reggelt. - köszöntött Sam, akit tegnap ismertem meg. - Hát te? Hogy-hogy ilyen későn itt vagy? - tudakolta.
- Neked is. - nyögtem ki meglepődve. Nem tudtam ő mit keres itt ilyenkor. - Amúgy késésben vagyok, mint mindig. És te mi járatban? Te se tudsz felkelni időben? - kérdeztem.
- Áhh nem. Az Danny szokása. - nevetett, s már itt is volt a következő villamos.
- Ja akkor csak ritka pillanat téged késni látni, mi? Amúgy te hanyadikos is vagy? - érdeklődtem.
- Végzős vagyok pont, mint Dan. - mondta. Tehát végzős. De ha végzős, akkor miért barátkozna egy gólyával, aki mellesleg roppant népszerűtlen? Nem értem, na mindegy. - És te? Gólya vagy, mint Helen nem?
- Pontosan. Osztálytársak vagyunk. - válaszoltam, miközben felszálltunk a villamosra. - És neked Danny az osztálytársad?
- Hmm... mennyire érdeklődsz már iránta. Csak nem tetszik, kicsi lány? - nézett rám érdeklődőn.
- Nem dehogy! Nem is ismerem! - tiltakoztam, bár elég gyengén. - Tudod én kíváncsi természet vagyok, és érdekel kik járnak ide. - végülis nem hazudtam, tényleg így van, de leginkább Danny érdekelne... Ránéztem Samre, azt hiszem elhitte, ez jó jel.
- Értem én. Aranyos kiscsaj vagy. - állapította meg.
- Tényleg? Ohh köszönöm. - mondtam mosolyogva, miközbe a suli felé ballagtunk.
- Persze. - mondta tök komolyan. - Mivel kezdesz?
- Nem tudom, asszem angollal. Te? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - nevetett Sam. Látom ő sem a normális emberek közé tartozik. Ez jó.
- Ja az úgy jó. Na akkor én mentem, szia. - és azzal megindultam a termem felé.

Kövi szünetben beszámoltam az új infókról Bridgetnek:
- Szóval sokat késik, lehet ezért nem látom annyira sokszor, sőt lehet, hogy sokszor beteg. - elemeztem ki a témát.
- Igen az meglehet. - értett velem egyet Bridget. - Még mindig nem írt rád?
- Nem, de nem is fog.
- Honnan veszed? - kérdezte.
- Jaj ne kezd megin. - s ezzel annyiban hagytuk a témát. Aztán kb. egy hét múlva, mikor épp anyagismereten ültünk, utolsó óránk volt, rezgett a telóm. Megnéztem, biztos csak valami hülye értesítő az facebookról, de nem. Egy üzenetet kaptam. Feladó: Danny Qwarter. Jézusom! Rám írt!! Ez most komoly? Nyugi, nyugi. Biztos csak lájkold ezt meg azt, és azért írt rád.
- Mi történt? Mitől vagy ilyen vigyori képű? - nézett rám Bridget. Észre se vettem, hogy vigyorgok, mint a tejbe tök.
- Semmi. - mondtam, mivel még azt se tudtam, hogy mit írt, és tudom, hogy megin elkezdene izélni.
- És azért ér fülig a szád mi? - mondta azt visszafordult a füzetéhez, én meg megnéztem mit írt:
- "Szia. Te is a Művész Gimibe jársz, ugye? Mert már láttalak téged a suliban." - erre a szám is tátva maradt. Tényleg észrevett volna? Az meg hogy lehet? Engem? Egy szuper menő, nagy arc, tute pasi, aki mellesleg végzős is? Ezt csak álmodom. Biztos, csak elaludtam órán, mivel nem a legvérpezsdítőbb óra a világon. Megdörzsöltem a szemeim, de még mindig ott volt az üzenet. Tehát nem álom. Tudja, hogy létezem. Erre még nagyobb vigyor ült ki a képemre. Ezt meg kell mutatnom Bridgnek. Azzal a lendülettel megböktem, aki majdnem felugrott ijedtében.
- Mi van? - kérdezte morcosan, aztán megmutattam neki. Persze megin jött a szövegével, hogy ő mindig megmondja, hogy ő neki mindig igaza van... És utálom, hogy tényleg igaza van. Kicsit lenyugodtam, majd 5 perc múlva, a 6. választ, ami még elfogadhatónak tűnt, el is küldtem neki:
- "Sya. Igen. Honnan tudtad, hogy hogy hívnak?:ooo" - tettetem a lazát. És most várjuk a válaszát. Órán nem írt még vissza, amikor otthon néztem akkor sem. Lehet félre küldte. De lehet, hogy mégsem, mindegy majd meglátjuk, ha válaszol. Aznap este mosollyal az arcomon aludtam el, Dannyre gondolva.

3. Fejezet

Ismeretségek, az új társaság

 

Már több, mint két hete járok a Művész Gimibe, de egy csomó embert ismerek, folyton lecukiznak, és ölelgetnek, ez nagyon jól esik! A régi sulimban mindig volt valaki aki kicikizett, mert kicsi vagyok, de itt minden más. Az osztályból mindenki jófej, de én három lánnyal szoktam beszélgetni így igazán a Bridget-en kívül: Ann-nel, Taylorral, és Stellával. Tök jófejek, meg aranyosak, Ann-nel varráson szoktam jókat dumálni, Taylorral matekon, és Stellával meg rajzon. Kémián Dereket boldogítom, vagy ahogy a suliban hívják a csajok, 'lila sapis hülye gyerek', (van egy lila fullcap-je egyik nap abba jött be, és egy csapat csaj megkérdezte tőlem és Bridget-től, hogy hol van a lila sapis hülye gyerek, onnan jött ez a becenév), mert mint kiderült mindenkivel kedves, és jófej, nemcsak a szuper-szép csajokkal, és rohadt nagy forma, partyzós és atom idióta. Ja és nem utolsó sorban azért ilyen barna a bőre, mert apja olasz, anyja magyar, tehát félvér. A lány, akivel nagyokat nevetett az évnyitón, az tényleg afrikai, Rose-nak hívják, és ő is nagyon kedves, és nagyon aranyos, amint meglát kapok tőle egy hatalmas ölelés, és megjegyzi, hogy mennyire cuki vagyok. Mindenki tök más, mint ahogy azt képzeltem. Kellemesen csalódtam az osztályomban, és a tanárokban is. Egy-kettő kivételével mindegyiket bírom, tehát csak a kémia tanárt rühellem, meg Bridget angol tanárát. A tervezés tanárom is alacsony, mint én, tök jófej, ja és a kivitelezés tanáromat is bírom. Még a matekot is megszerettem, mert itt normálisan elmagyarázzák az embernek, nem úgy, mint abban a fos általánosba. Rögtön egy ötös dolgozattal kezdtem, remélem év végére meglesz legalább a négyes matekból!
Ebben a több, mint 2 hétben megfigyeltem egy-két arcot abból a kevés srácból, akik idejárnak, pl.: van egy tök izmos srác, az egyik osztálytársam lóg vele mindig. Nem csúnya, de nem az esetem, és elég idős is, ahogy elnéztem. Aztán ott van még az a fogyi csávó, pfúú asszem Ryan a neve. Elég furcsa egy ember, elég ijesztő tud lenni... Meg észrevettem, hogy két srác mindig gitárral szórakoztatja a jónépet köztük minket is, mivel ők is mindig az elsőn vannak. Az egyik elég helyes, barna haja zselé nélkül is feláll, nem igen láttam még mosolyogni. Jut eszembe... Azt a szívdöglesztő srácot azóta se láttam... Talán nem is jár ide, talán a csaja jár ide és azért láthattam... Ez szívás... :/ Általában nincs semmi érdekes a suliban, de az egyik szerdán újra megjelent az a srác, akitől úgy megdobbant a szívem. Meg kell tudnom ki az! Vagy talán ez rossz ötlet? Mondjuk úgyse állna szóba velem.. Tök mindegy ki vagy mi vagyok. Soha nem fog észrevenni... Miért pont olyan tetszenek, akik vagy leszarnak, vagy nem vesznek észre vagy átcsesznek...? Nem számít. Megmutatom, hogy én többet érek a többi ribinél! Ezerszer többet! És majd bánhatja, hogy nem vett észre előbb!! Most ebben a suliban minden másképp lesz! Új lehetőséget kaptam, hogy előről kezdjek mindent. Hogy végre megmutassam a világnak ki is vagyok valójában, hogy pontosan ki is az az Angel Synore! A régi sulimban nem igazán lehettem az aki vagyok, mivel sokan lenéztek, átnéztek rajtam, és rohadt népszerűtlen voltam mind a fiúk, minden a lányok körében. De itt már az egész osztállyal tudok beszélni legalább 2 szót, és a C-sek között is van 5-6 ember akivel jóba vagyok. Még nincs egy utálóm se, legalábbis tudtom szerint. Miután végre vége az óráinknak, aki bagós az rohan és rögtön rágyújt, közbe a többiekkel dumálnak. Én rögtön hazamegyek, nézem tovább a sorozatom, -ahogy ma is teszem- ami persze csöpög a nyáltól, de hát mit is tehetnék, romantikus lélek vagyok, és persze depis, mint atom. De hát egy szakítás után ki nem depizne most komolyan? Mondjuk amilyen hülye én vagyok ez nálam nem újdonság. Egy újabb hazug pasi szép szavait hittem el. Na jó, túlélem, nem halok bele. De vajon mi készteti a pasik arra, hogy ok nélkül becsapják azt, aki az életét adná értük? Talán, mert egyszer összetörték a szívét, és ezért ő is ezt teszi mással? Vagy csak szimplán fél? Nem tudom. Nem tudom megérteni a srácokat, miért tesznek ilyesmit velünk, lányokkal. De ugyanez igaz néhány lányra is. Őket se értem meg, mi értelme megcsalni, a pasiját. Ha nem szereti mondja meg, ha meg igen akkor, ne csalja meg. Ennyire egyszerű. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? Vagy sokkal bonyolultabb? És egy csalódás után miért esik nehezére az embernek megnyílnia egy olyan srác előtt, aki tényleg rendes, és őszinte? És miért félünk annyira, hogy újra csalódunk? Hisz létünk egy pillanat csupán, csak egy gyenge szellő, a nyári vihar után! Bizony, röpke az emberi élet, de mégis mind harcolunk, hogy ne csak egy pillanat legyünk, hanem akár egy teljes óra. Egy óra, az élet idejében.
- Hali! - köszöntem az itthon lévőknek, közben gondolataimba merülve elsétáltam a hűtőhöz. Most komolyan. Miért jó, ha van egy rendes párod (ami a mai világban kész csoda xd), erre te megcsalod, és többé nem tud bízni más lányban/fiúban? Én őszinte ember vagyok, megmondom mit gondolok, mit érzek. Bár ha szerelemről van szó, már nem megy olyan könnyen. Kissé félénk is vagyok, talán ez is a baj. Ja meg ragaszkodó, de nem tehetek róla. Ilyen vagyok. - gondolkoztam miközbe a szokásos délutáni teendőimet láttam el: gép bekapcsolása, kaja melegítés, sorozat nézése, de előtte facebook. 2 új üzi, 9 értesítő, és... 1 jelölés? Biztos az egyik osztálytársam jelölt be. Danny Qwarter ismerősnek jelölt. Ki az a Danny Qwarter? Rákattintottam a profiljára, és a szemem tágra nyílt, szám tátva maradt, mikor betöltötte a srác képét. Semmi kétség. Ez volt az a srác, aki annyira megbabonázott. Danny Qwarter.

2. Fejezet

Terepszemle

Úristen mindjárt bealszom. Első nap az új sulimban… Erre a gondolatra máris éberebb lettem. Kíváncsi vagyok milyen lesz.. :) Remélem, nem leszek megint az a lúzer, mint aki általánosba voltam… Hát most minden másképp lesz! Egy nagy levegő meg egy tiszta lap!  És végre olyan leszek, amilyen mindig is akartam lenni…

Fél óra múlva már ott is voltam a suli előtt. Még tegnap megbeszéltük Bridgettel, hogy 7. 30kor tali. És persze megint késtem. Mint mindig. 
-         Késtél - szólalt meg Bridget.
-         Tudom, mindig mindenhonnan elkések. xd
-         De ne késs, mer nem várlak meg – figyelmeztetett nevetve.
-         Oké, igyekszem. – mondtam majd elindultunk irodalomra.
Az első szünetben Bridgettel felmértük a terepet, mivel ez egy varrós suli, ezért nem számítottunk sok pasira, és hogy annak a kevésnek a fele is buzi lesz. Mondjuk a hátam közepére sem kívánok még egyet… Annyira nekem bőven elég, hogy álmodozhassak valamiről, ha unatkozom. Többre amúgy sem jók. A csokik ezerszer jobbak! :3 Édesek, van kockájuk, növelik a boldogság hormonokat (félreértés ne essék, nem vagyok stréber, csak néha figyelek bioszon..), és nem bántanak meg! Az első emelet lett a törzshelyünk, minden szünetben ott lógtunk, mert ott szinte mindenki megfordult, és jó meleg a radiátor! Aztán később, a nap vége felé, mikor épp indultunk volna vissza kémiára, megint megbabonázott az az arc, az a szempár, az a mosoly… Aminek lehetetlen ellenállni! S megvillant fogsora, mi az én szívem sötét, és jéghideg mélyére hatolt! Mintha… az kiáltotta volna: ’Hey, ébredj! A boldogság várhat reád!’ Hát hogyne. Majd pont most török ki a kalitkából, és pont őérte! Nevetséges. Gyorsan megráztam a fejem, hogy ez a hülyeség kimenjen a fejemből, mert úgyse sülnek ki jó belőle. Nem kell több csalódás épp elég volt ennyi. De… ez a srác vajon ki lehet? És mért van rám ilyen hatással? Latolgatásomból megint Bridget ébreszt fel:
-         Angel, mit láttál? – tudakolta.
-         Ja, semmit, csak azt hittem ismerem az egyik csajt, de tévedtem. – hazudtam, majd ballagtunk tovább a lépcsőn. 
Kimondhatom hivatalosan is, hogy a kémia tanár egy köcsög. Öreg, ősz hajú hárpia, aki idegesítő, és láthatóan nem bírja a gyerekeket. Az első tanár akit képtelen vagyok elviselni. Fasza. Az utolsó óránk rajz volt. Imádom Bill bá-t! Nagyon jó arc! Még azt is megengedte, hogy órán zenét hallgassunk! Imádja a filmeket, kedves, rendes, elég fiatalos olyan 30 körül lehet, izmos, de nem tűnik izomagyúnak, az öltözködésében a lazát, és az elegánst stílusosan keveri, haja felzselézett, kábé olyan, mint Edwardé. Iphone a kezében, csokibarna szemeit, szemüveg fedi, ami illik hozzá. Kémia tanár ellentéte!

Délután a legjobb barátnőm, Ellie várt, a pasijával, George-dzsal, hogy végre mehessünk kicsit hülyülni. Újabban 3-asban vagyunk, mert hát Richyvel... tudod.. vége... és a 4-es csapatból 3-an maradtunk meg. Richy egyik napról a másikra elfelejtett... Ez nagyon bánt. Ennyit ért volna neki a kapcsolatunk? Pedig olyan szép nyarunk volt együtt! Kár, hogy sohase lesz még egy ilyen! De hát nem depizhetek, hisz vannak akik szeretnek, pl.: Ellie, meg Demi. Rájuk mindig számíthatok, ők a legjobb barátnőim! Jut eszembe! Megígértem Deminek, hogy suli után felhívom. Na majd ha hazaértem.
- Hali! - köszöntem mindkettőjüknek. - Na go! - mondtam, s megindultunk hazafele. - Milyen volt a gimiben? - kérdeztem mosolyogva Elie-től.- Már most ismer a fél suli, tudod, Carl által. (Ellie bátyja) Most végzős a kis buzi. - nevetett. - De amúgy nem olyan szar. Spanyolt tanulok.- Na az tök jó!  Akkor jó helyre kerültél, nemde? - mondtam, miközben a  villamos felé ballagtunk.
- Ja. És neked, hogy tetszik a Művész Gimi? - kérdezte.- Imádom!! A kémia tanárt ki nem állhatom, de a rajz tanáromat imádom! - ugrándoztam -ja és persze pasikból alig van. De az osztálytársam Derek, nagyon helyes! - mondtam, de kihagytam azt az ismeretlen srácot, aki teljesen megbabonázott...- Az egyetlen fiú az osztályodból? - kérdezte.- Ja. Csak a menő csajok máris rácuppantak. Tudod... - mondtam.- Az szar. - Az. Amúgy még mindig nem érdekli, hogy mi van velem? - kérdeztem szomorúan.- Hát... Nem érdeklődött irántad... Sajnálom. - válaszolta megbánóan George.- Jó tudni, hogy ennyit értem neki, hogy ennyit ért ez a nyár, és mindaz amiken keresztül mentünk. Csak úgy dobott. Csak játszott velem... Ez nem lehet igaz... - mondtam még mindig hitetlenkedve. Olyan komolynak tűnt a dolog, olyan biztos voltam abban, hogy tényleg szeret, de egyik napról a másikra, egyszerűen csak azt mondta nem érez már úgy irántam... És ahelyett, hogy küzdöttem volna, hagytam elengedni... Megint... - Jaj cuncim, hagyd azt az idiótát! Nem tudja milyen értékes, és egyedülálló embert hagyott el. Ha ilyen hülye volt, hogy nem vette észre milyen kincs vagy, akkor az az ő baja. Nem érdemli meg, hogy bánkódj miatta! - mondta Ellie, és tudtam igaza van, de akkor is szeretem. Ez ellen nem tudok mit tenni.- Tudom, tudom. Igyekszem. - mondtam visszafojtva a torkomban lévő gombócot.- Nálam egy csomó pasi van, helyesek is, majd bemutatlak valamelyiknek, aztán elfelejted azt a hülyét! - mondta mosolyogva.- Jaj még csak az kéne! Kihagyom kösz. - nevettem.
Kicsit még hülyültünk Elliéknél, majd hazamentem, fáradtságra hivatkozva, de csak nem igen bírtam nézni, ahogy boldogok. Persze, örülök, hogy a legjobb barátnőm boldog, de eszembe jut a nyár, ami viszont már nem olyan jó... Merengtem még a múlt eseményein egy ideig, majd este megint sírva aludtam el, a közös számunkat hallgatva...

Szereplők

avagy tudd, ki ki csoda.

Danny Qwarter: Ő olyan mint a filmekben: Sötétbarna haj, mogyoróbarna szem, oldalt felzselézett haj, vakító mosoly, izmos test, egyszóval az álompasi megtestesítője. Persze a fél suli őt akarja, de van csaja, Carmen. Bár mintha ez nagyon zavarná.. Kavar össze-vissza, minden barátnőjét megcsalta már, d még így is mindenki őt akarja. És persze Angel teljesen oda meg vissza van érte. Az ő fejét is el akarja csavarni, de nem minden úgy megy, ahogy ő eltervezte. Ennek ellenére továbbra is próbálkozik nála. Talán ő lenne az aki megszakítja ezt a sort? Talán Angel lesz az a lány, akit soha nem fog megcsalni? A válasz benne rejlik, csak meg kell találnia. (A sexy nőfaló, a suli nagymenője)
Kor: 21

Angel Synore: Egy nem átlagos tini életét éli, nem átlagos dolgokkal, de ő sem átlagos. Rengeteg mindenen ment keresztül, ezért sokan tisztelik. Legjobb barátnői: Demi, és Ellie. Szerelmi élete elég zavaros mostanában, de a legtöbb srácnak bejön, amire pici termete is rásegít kicsit, mivel cukinak tartják őt. Első éves gólya a Művész Gimiben, és alig pár napja jár oda, de már egy csomóan ismerik, irigylik, szeretik, oda vannak érte. Mindig mosolyog, életvidámnak tűnik, de olykor a legnagyobb mögött van a legnagyobb fájdalom... Imád verseket írni, rajzolni, regényeket olvasni. (Az aranyos, de visszahúzódó művészlélek)
Kor: 16

Demetria Stilee: Angel egyik legjobb barátnője, Ő akkor is ott volt mellette, mikor mindenki cserben hagyta. Teljesen megbíznak egymásban, életüket adnák egymásért, olyan szorosan kötődnek egymáshoz, akár a testvérek. Szavak nélkül is megértik egymást, tudják mire gondol a másik, úgy mint Lili és Marshall az Így jártam anyátokból. Mindent tudnak egymásról, mindent elmondanak egymásnak, nincs titkuk egymás előtt. Demi mindig megvédi egyetlen ikrét, Angelt. Általában egyszerre beszélnek, mintha tényleg ikrek lennének. Demi kedves, aranyos, kicsit szókimondó, picike, életvidám csaj, hasonlóan Angelhez. Nagy One Direction fan, és élete szerelme Niall. (Az örök ikertesó)
Kor: 15

Ellie Hollywood: Angel másik legjobb barátnője. Ovi óta barátnők, 12 éve egymás mellett laknak, fura egy véletlen, nemde? Mai napig mindennapos vendég náluk, ha bárhova el kell menni pl.: boltba, kutyát sétáltatni, vagy csak hülyülni, akkor csak átcsöngetnek egymáshoz és indulnak is! És amikor Angel beteg volt, mindig meglátogatta, olykor ajándékot is kapott tőle, törődött vele, segítette mikor mankóval járt. Mindent tudnak egymásról, mindent elmondanak egymásnak, nincs titkuk egymás előtt. Mikor Angelnek szüksége van egy barátra aki közel van, és megérti rögtön őt hívja. (Az ovis bff)
Kor: 16






Derek Sherwood: Angel egyetlen fiú osztálytársa, akivel később nagyon jóba lesz, mivel rendkívül idióta, party állat (nem úgy mint Fluor), jófej, kedves (már ha nem piszkálja a lányokat), és nem néznéd ki belőle, de kémia zseni (!!!), őrült srác. Ha baj van rá számíthat Angel. És mellesleg apja olasz, anyja magyar, tehát félvér. Imádja a fél suli azt a hülye fejét, nem is csoda. Amúgy suliból újév fele összejön egy lánnyal, Becca-val, aki a szakításuk után hirtelen Dannyre kezd hajtani... (Az osztály olasz sármöre)
Kor: 16 (nemsokára 17)

Sam White: Angel fogadott bátya, hiszen nagyon megbízik benne, mert kedves, igaz enyhén (nagyon) perverz, rohadt izmos, mivel sokat jár kondiba, és éhenkórász, de jó barát. Jó az üzletelő készsége, telefonokat ad el, elég jó bevétellel, persze neki egy csöves téglafonja van. Ő is végzős a Művész Gimiben, Danny egyik legjobb spanja, és persze Carmennel is jóba van. Szinte az egész suli ismeri őt is, mivel elég nagy dumás, és néha neki is vannak szőke pillanatai. (A perverz üzletelő báty)Kor: 20

Bridget Mylord: Angel új osztálytársa, és egyben újdonsült barátja is. Minden szünetben az első vannak év eleje óta az a közös helyük. Keddenként és péntekenként ők nyomatják a legjobb zenéket a sulirádióban, és nem utolsó sorban, ha ő nincs Angel sosem kerülhetett volna olyan közel Dannyhez. Nagy Újpest rajongó, ezért is imádja a lilát, elég szókimondó, egyenes,ja meg a fültágeszeket, és az ördögi stílusáról nem is beszélve. (Az új barátnő)
Kor: 16

Eric Wilson: Egy kedves, aranyos, jófej srác, bár elég perverz. 3 saroknyira lakik Angel-től és Ellie-től, ők imádják őt, mivel atom hülyeségeket tud beszólni. Elliékhez mindig kimegy, ha kutyát sétáltatni mennek, s megbeszélik az aznapi dolgokat. Nagy csajozós, d Elliéknél nem próbálkozik, mivel tök jó spanok, de ha piás kicsit nyomul rájuk, de semmi komoly. Nem egy rendőrségi ügye volt már, mivel sokat bulizik, piál, néha még szív is... Ha megismeri valaki tudja, hogy jó srác, mert remek barát, mindig lehet rászámítani. (A közeli jóbarát)Kor: 18

Alex Chains: Angel legzűrösebb exe. Mindig van valami baja, sose jó az amit Angel csinál/mondd. Szakításuk óta Angel ki nem állhatja, mivel mikor jártak, mindenkire ismétlem MINDENKIRE féltékeny volt, rengeteget veszekedtek, végül Angelnek elege lett, szakítottak. Amikor megismerték egymást Alex aranyos, kedves, kicsit idióta, de szeretni való srác volt, de mára egy rohadt idegesítő, folytonosan veszekedő, gyökér, flegmázós, bunkó, köcsög trágyadomb lett. (A zűrős, köcsög ex)
Kor: 15

Carmen: Danny aktuális csaja. Nagyon bírja Angelt, de ez kölcsönös. Nagyon aranyos, kedves, cuki lány, és persze rohadt szép, és menő is. Carmen rengeteg mindent eltűr kedvesének, de nem tudja elhagyni, mert szereti őt. Sok csajra féltékeny, mivel össze-vissza kavar a szerelme, furcsa pont Angelre nem az... (A kedves, aranyos, de féltékeny barátnő)
Kor: 18

Josh Spring: Angel bátyja... vagyis szeretné, hogy a vérszerínti bátyja legyen, mivel imádják egymást, mint bátyó a hugát. Régen ugyan jártak egyszer, de nem akadály, mivel Angel legjobb barátnőjével jár most, Ellie-vel. Josh kedves, hülye perverz, idióta, pont mint a huga, imádni való egy srác. Ausztriába lakik, de Angel-ért, és Ellie-ért, képes 8 órát utazni. Angel nagyon büszke bátyjára, mivel kétszeres karate világbajnok, és persze remek ember, barát, báty, és lelkitárs is. A karate miatt sokszor műtötték, de még mindig remek kondiba van. (A báty, akire Angel felnéz)
Kor: 17

Richard: Angel exe, akivel nyáron járt, de a suli kezdésre szakítottak. Közel lakik Angel sulijához, ezért nem kizárt, hogy összetalálkozhatnak. Bridget nagyon jól ismeri, rajta keresztül tudott meg róla Angel olyan dolgokat, amikről mai napig nem kéne tudnia... Angel aranyos, kedves, srácként ismerte meg, aki az első pillanattól fogva oda volt érte, Angel mellette boldog volt. (A kísértő expasi)Kor: 17

Gery Switee: Angel első nagy szerelme. Régen nagyon jó barátok voltak, úgy ismerték a másikat, mint még soha senki mást, megérezték, ha a másik bajban volt, számíthattak egymásra, de aztán egymásba szerettek, jártak is, de hamar vége lett... Angel mindennél jobban szerette őt, piszkosul megviselte a szakításuk. Volt egy idő mikor egy szót se szóltak egymáshoz, de utána mindent megbeszéltek, és a mai napig jóba vannak, de már nem úgy mint azelőtt... (Angel első nagy szerelme)
Kor: 17

1. fejezet

Az első nap

Pfú baszki… Ez nem lehet igaz! Most hova kell mennem? Hányas terem? Hol gyülekezünk? Basszus, nem ismerek itt senkit. Itt állok a portánál, és gőzöm sincs kik az osztálytársaim, de jó.. - filóztam miközben elindultam egy kisebb folyosón, aminek a végén megláttam a termet, ahol az új tanáromat, s az új osztályomat találtam.
- Jó napot! Sziasztok! – köszöntem a tanárnőhöz, majd az osztálytársaimhoz, mikor észrevettem az egyetlen fiú osztálytársamat, Dereket. Ezerszer helyesebb, mint azt képen láttam! Kb. 178 cm magas lehet, barna bőrére rásütött a nap, haja oldalt rövid, tüsis, és sötétbarna, felül világosabb, felzselézett és hosszabb. Telt ajkai közt meg-megvillant fogszabályzója, de ez csak szebbé tette az összképet. Szemei nagyok, és mogyoró barnák, eszméletlen szépek! *-* És látom máris rácuppantak a szuper-szép csajok… Engem soha nem fog észrevenni. :/ Most is velük beszélget, rám se néz, mintha nem léteznék, általános 2… Az egyik csaj nagyon szép, picivel válla alá érő szökésbarna kivasalt haja van, neki is barna bőre van, szép barna szemei, és valami afrikai lehet a csaj, nagyon feltűnő, menő, biztos ki fog cikizni, mert ilyen alacsony vagyok… :( De jó… megint én leszek a lúzer…
- Szia Angel. Foglalj helyet! – mondta a tanárnő.
Így hát kerestem egy üres padot és lehuppantam. Belekezdett az ofőnk egy kis beszédbe, majd kivonultunk az udvarra, ahol meg az igazgató kezdett bele az unalmas beszédébe, majd hivatalosan is megnyitotta a tanévet, s visszakullogtunk a tantermünkbe. Javában beszélt a tanárnő, mikor kimentem a mosdóba, de nem voltam egyedül. Valaki jött utánam, egyik osztálytársam, felismertem, így hát gondoltam megszólítom:
-         Szia. Bridget vagy ugye? Veled beszéltem facebook-on. – tudakoltam igazam van-e.
-         Heló, igen én vagyok az. Mizujs? – érdeklődött.
-         Semmi különös. Veled? – kérdeztem vissza.
-         Ohh van ám pár dolog. – mondta mosollyal az arcán.
-         Na mesélj! – mosolyogtam vissza én is. :D
Majd elkezdtünk beszélgetni minden féléről, majd a teremben folytattuk a csevejt. Épp indultunk volna haza, mikor megpillantottam, életem szerelmét! Szívem egyre hevesen vert, ahogy könnyed lépteivel elsétált mellettem, édes illata megcsapta orrom, mogyoróbarna szemei megigéztek, és a mosolya… Káprázatos mosolyt villantott, mire egyszerre, mintha virágba borult volna minden, s az én borús, felhős, egem hirtelen napsütés, és vidámság vette volna át helyét… S hirtelen jött volna a nyár, mely forrósága elönti jéghidegbe borult szívem, s perzseli minden porcikám…
-         Angel. Angel! Hey, Angel! – keltett fel Bridget az ábrándozásomból.
-         Ja, izé.. igen? – kaptam fel hirtelen a fejem.
-         Jössz? – kérdezte.
-         Ja, persze. – válaszoltam, s még egy utolsó pillantást vetettem az én barna hercegemre… <3

Előszó

Úgy érzem egy senki vagyok. Egy senki, akin mindenki átnéz, a földbe döngöl.
Aki ha eltűnne, észre se vennék. Nem akarok láthatatlan maradni! Valaki akarok lenni! Valaki, akire felnéznek, aki példakép, aki fontos. Valaki, aki nélkül nem tudnak élni…
De előbb éljem túl a sulit! Gólya vagyok: új iskola, új osztály, új környezet, új esély. Végre mindent tiszta lappal kezdhetek! És akkor majd megmutatom ki is vagyok valójában, hogy eddig csak rejtegettem igazi énem, de most kitörök, mint a vulkán! Aztán vagy elfogadtok vagy, nem.. Ez csak rajtatok múlik! ;)

Sziasztok!

Sziasztok! Mindenkit szívesen látok. ^^ Ha tetszik, nyugodtan gyere vissza. :) Ez az első blogom, szóval még elég kezdő vagyok ezen a téren. Várom az építő kritikákat, ajánlásokat is. :) Igyekszek minél hamarabb jönni majd egy új fejezettel, de nagyon kevés időm van a suli mellett. Szíves megértéseteket köszönöm! :)